Hrob nadporučíka Ignáca Krascsenitsa
Ignác Krascsenits sa narodil v Mliečne 24. júla 1824 ako syn Alžbety Oroszovej a sudcu Žigmunda Krascsenitsa. V júni 1848 sa stal dobrovoľníkom 4. práporu národnej gardy v Bratislave. Onedlho sa k boju za slobodu pridal aj jeho brat Koloman. Obaja zohrali dôležitú úlohu pri nábore národných gardistov. O činnosti ich dvoch sa dozvedáme z článku Tibora Töböryho uverejneného v novinách Csallóközi Lapok: „Skôr ako dokončím svoje riadky, prichádzajú mi na um dve postavy nášho boja za slobodu, ktoré som mal spomenúť ako prvé! Veď oni boli prví, ktorí stáli pri svätej veci, maďarské vojsko hromžilo na ich povzbudzujúcich slovách a tancoch. Títo dvaja bratia, Koloman Krascsenits a Ignác (Pálov otec) boli vlastenci v Bratislave na námestí pred Milosrdnými. Regrúti si vrazili do rúk záväzné heslo a novému veteránovi vtlačili do hlavy vrece prvého vojaka.“ (19. augusta 1903)
Ignác Krascsenits bojoval najskôr v Dolnej zemi, potom od decembra 1848 v Sedmohradsku. Hodnosť poručíka získal vo svojej jednotke v septembri 1848 a nadporučíka v októbri. Po bitke v Temešvári (9. augusta 1849) utiekol do Komárna a napokon zložil zbrane spolu s hradnou strážou. V 50. rokoch 19. storočia hospodáril v rodnej obci, potom od roku 1867 pracoval ako účtovník kaštieľa na panstve grófa Józsefa Batthyányho, v dnešnom Potzneusiedl (Rakúsko) a Rohovce. Zomrel 8.4.1887. Podľa spomienok starších obyvateľov Rohoviec školáci chodili klásť vence na významné národné sviatky. György Derzsi starší (1941) si spomína, že nadporučík mal náhrobok z červeného mramoru, ktorý neskôr ukradli. Ďalší informátori si pamätajú len železný kríž, ku ktorému chodili položiť veniec. Na mieste hrobu zostala v poslednom čase len holá betónová platňa, preto na počesť Ignáca Krascsenitsa obec Rohovce v októbri 2018 postavila impozantný náhrobný pomník.
Krascsenits Ignác honvéd főhadnagy sírja
Krascsenits Ignác Orosz Erzsébet és Krascsenits Zsigmond táblabíró fiaként Tejfalun látta meg a napvilágot 1824. július 24-én. 1848 júniusában önkéntes lett a pozsonyi 4. honvédzászlóaljnál. Nem sokkal később testvére, Kálmán is csatlakozott a szabadságharc ügyéhez. Mindketten fontos szerepet játszottak a honvédek toborzásában. Kettejük tevékenységéről Töböry Tibor Csallóközi Lapok hasábjain megjelent írásából értesülünk: „Soraim befejezése előtt jut emlékezetembe szabadságharcunknak két alakja, kiket elsősorban kellett volna említenem! Hogyne, hisz ők voltak az elsők, kik a szent ügy mellé álltak, az ő biztató szavukra és táncukra nőtt gomba módra a magyar honvédsereg. E két testvér, Krascsenits Kálmán és Ignác (Pál atyja) voltak Pozsonyban az irgalmasok előtti téren a honvéd verbunkosok. Az ő kezükbe csapták az újoncok a lekötelező parolát, s ők nyomták az új honvéd fejébe az első katonacsákót.” (1903. augusztus 19.)
Krascsenits Ignác előbb a Délvidéken, majd 1848 decemberétől Erdélyben harcolt. 48 szeptemberében hadnagyi, októberben pedig főhadnagyi rangot kapott alakulatánál. A temesvári ütközetet (1849. augusztus 9.) követően Komáromba menekült, végül a vár őrségével együtt tette le a fegyvert. Az 1850-es években szülőfalujában gazdálkodott, majd 1867-től gróf Batthyány József birtokán, Lajtafalván (ma az ausztriai Potzneusiedl) és Nagyszarván tevékenykedett uradalmi számvevőként. 1887. április 8-án halt meg. Síremlékéhez az idős nagyszarvaiak emlékezete szerint az iskolások neves nemzeti ünnepeken kijártak koszorúzni. Id. Derzsi György (1941) úgy emlékszik, a főhadnagynak vörös márvány síremléke volt, melyet azonban később elloptak. Más adatközlők csak egy vaskeresztre emlékeznek, melyhez koszorúzni jártak. A legutolsó időkre már csak egy puszta betonlapocska maradt a sír helyén, melyre Nagyszarva község önkormányzata 2018. októberében impozáns síremléket állíttatott.
Po | Ut | St | Št | Pia | So | Ne |
---|---|---|---|---|---|---|
28 | 29 | 30 | 31 | 1 | 2 | 3 |
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 1 |
Slnko vychádza:6:52
Slnko zapadá:16:16