kaštieľ

Renesančný kaštieľ

V strede obce, obklopený rozsiahlym parkom, stojí impozantný, štvorhranný kaštieľ. Ako sa šľachtické rody v dejinách osídlenia navzájom menili, menila sa aj podoba budovy. V 15. storočí si grófi Sárkány postavili sídlo chránené vodnými priekopami. Jednou z výrazných osobností rodu bol Ambrus (Ambróz) Sárkány, ktorý sa v roku 1505 zúčastnil na Rákošskom sneme ako kapitán Bratislavského hradu a župan Bratislavskej župy. V roku 1520 sa stal hlavným pánom župy Zala. Neskôr, ako vyslanec panovníka, Ľudovíta II.  odcestoval do Innsbrucku a Kolína nad Rýnom, kde sa staral o manželské záležitosti uhorského kráľa a jeho sestry. Po sobáši v roku 1521 náčelník Ambróz pohostil na kaštieli Ľudovíta II. a jeho manželku Máriu Habsburskú. Keďže bol piatok, podával sa veľký pôstny obed s rôznymi dunajskými rybami, ktoré si získali priazeň i samotnej kráľovnej.  Ambróz padol spolu s Ľudovítom II. v roku 1526 v bitke pri Moháči.

V roku 1570 postavili Illésházyovci na mieste vodného hradu renesančný zámok. Šľachtický rod s rozsiahlymi majetkami si na Rohovčianskom panstve uchovával svoju rozsiahlu obrazáreň, v ktorej boli takmer všetci ich rodinní príslušníci, resp. uchovával aj obrazy príslušníkov vtedajšej elity. Časť ich pozostalosti dnes možno vidieť v sálach trenčianskeho hradu. (Trenčianske panstvo bolo dlho majetkom Illésházyovcov.) Jedným z najznámejších predstaviteľov rodu Illésházy bol politik István (Štefan) Illésházy (1762-1838). „Illésházy bol jedným z najuznávanejších pánov svojej doby. Okrem maďarčiny hovoril a písal po latinsky, nemecky, francúzsky a taliansky. Bol veľkým priateľom literatúry a dostal všetky lepšie zamestnania. Svoju knižnicu a zbierku rukopisov prenechal Národnému múzeu. (...) Na jeseň sa zdržiaval na Illésházyho usadlosti v Rohovciach. Jeho usadlosť na Žitnom ostrove sa nachádzala neďaleko Bratislavy, takže tam mohli poslanci národného zhromaždenia pohodlne cestovať, kde na nich čakala ochotná pohostinnosť a „dobre prestretý stôl“. Zišla sa tu celá opozícia spolu s Istvánom Széchenyim. 30. októbra tajná polícia oznámila, že v Rohovčianskom dome Illésházyho  je veľa ľudí a rozprávali sa o najnovšom kráľovskom uznesení takým drzým, bezohľadným a zákon porušujúcim tónom, že je odporné to čo i len povedať,“ píše Sándor Takács vo svojom diele Maďarské zápasy. Po  smrti Istvána Illésházyho sa kaštieľ dostal najskôr do majetku Batthyányovcov a potom Pongráczovcov.

Neskoršie obdobia obohatili stavbu aj o barokové a klasicistické prvky. Posledným majiteľom hradu bol rod Pongráczovcov. Pál (Pavol)  Pongrácz vytvoril v kaštieli vzorovú farmu, kde sa pestovali kvalitné plodiny a hospodárske zvieratá. V nepokojných časoch po II. svetovej vojne bola grófska rodina donútená opustiť svoj domov, kaštieľ bol vyrabovaný a jeho budova začala pomaly chátrať. Najprv v budove fungovala škola, potom ju využili ako sklad. V tom čase sa v obrovskom starobylom parku okolo zámku odohrával čulý komunitný život. Organizovali oslavy a plesy a mladé mamičky chodili so svojimi deťmi pod tienisté stromy. Po rozsiahlych rekonštrukčných prácach v priestoroch kaštieľa funguje penzión pre seniorov.

Historický park v Rohovciach, miestnymi nazývaný ako Bažantia záhrada s rozlohou 12,81 ha obklopuje renesančný kaštieľ. Za chránený areál 4. stupňa ochrany bol vyhlásený  v roku 1982. Areál podlieha správe ŠOPSR-CHKO Dunajské luhy. V 70. a 80. rokoch v parku vybudovali otvorené javisko, ktoré bolo obľúbeným miestom pre rôzne slávnosti a kultúrne podujatia a park so storočnými platanmi ešte aj v prvej polovici  90. rokov predstavoval obľúbené miesto na prechádzku pre matky s malými deckami a detskými kočíkmi. Dendrologický prieskum historického parku uskutočnený v roku 2006 dokumentoval vyše 3000 stromov. Na sledovanom území boli najviac zastúpené druhy jaseň štíhly (Fraxinus excelsior) s počtom 703 kusov a javor poľný (Acer campestre) s počtom 610 kusov. Ďalšie zastúpené druhy boli: topoľ biely (398), javor mliečny (211), brest hrabolistý  (186). Dendrologický prieskum na území parku dokumentovalo ešte výskyt 32 stromových druhov.

Reneszánsz kastély

A község központjában, kiterjedt parkkal körülvéve impozáns, négyszögletű kastély áll. Ahogy a nemesi családok váltották egymást a település történetében, úgy változott a kastély formája is. A 15. században a Sárkány grófok vizesárokkal védett lakot építtettek maguknak. A nemzetség egyik kiemelkedő alakja volt Sárkány Ambrus, aki 1505-ben a rákosi országgyűlésen, mint a pozsonyi vár kapitánya és Pozsony vármegye ispánja vett részt. 1520-ban Zala megye főispánja lett, majd az uralkodó, II. Lajos követeként Innsbruckba és Kölnbe utazott, ahol a magyar király és nővére házassági ügyeiben intézkedett. A házasságkötést követően a főispán 1521-ben az épp nászúton lévő II. Lajost és feleségét, Habsburg Máriát vendégelte meg a nagyszarvai kastélyban. Péntek lévén nagyszabású, dunai halak sokféleségét felvonultató böjti ebéd került terítékre, mely a királyné tetszését is elnyerte. Sárkány Ambrus II. Lajossal együtt 1526-ban, a mohácsi csatában esett el.

Az Illésházyak 1570-ben reneszánsz kastélyt építettek a vízi vár helyén. A kiterjedt birtokokkal rendelkező nemesi család a nagyszarvai kastélyban tartotta nagyszabású képtárát, melyben csaknem minden családtagjukról, ill. a korabeli elit tagjairól is őrzött festményeket. Hagyatékuk egy része ma a trencséni vár termeiben tekinthető meg. (Jó ideig a trencséni uradalom is az Illésházyak tulajdonát képezte.) Az Illésházy család egyik legismertebb képviselője Illésházy István (1762-1838) politikus volt. „Illésházy korának egyik legmüveltebb főura volt. Beszélt és irt a magyaron kivül latinul, németül, franciául és olaszul. Az irodalomnak nagy barátja volt s minden jobb munkát megszerzett. Könyvtárát és kéziratgyüjteményét a Nemzeti Muzeumnak hagyta. (...) Ősszel Illésházy nagyszarvai birtokán tartózkodott. E csallóközi birtoka Pozsony közelében feküdt s igy az országgyülés tagjai kényelmesen kirándulhattak oda, ahol lekötelező szivesség s »jól megvetett asztal« várta őket. Megfordult itt ugyszólván az egész ellenzék Széchenyi Istvánnal egyetemben. Október hó 30-án jelentette a titkosrendőrség, hogy igen sokan vannak Szarván Illésházynál s a legujabb királyi resolutióról beszélnek, mégpedig oly szemtelen, vakmerő és törvénybe ütköző hangon, hogy az ember azt kimondani is irtózik“ - írja Takáts Sándor Magyar küzdelmek című munkájában. Halála után a kastély előbb a Batthyány majd a Pongrácz család birtokába került.

A későbbi korok barokk és klasszicista jegyekkel is gazdagították az épületet. A kastély utolsó birtokosa a Pongrácz család volt. Pongrácz Pál mintagazdaságot alakított ki az uradalomban, ahol magas színvonalú növénytermesztés és állattenyésztés folyt. A II. világháborút követő zűrzavaros időkben a grófi családot otthona elhagyására kényszerítették, s a kastélyt kifosztották, épülete lassan pusztulásnak indult. Először iskola működött a falai között, majd raktárként funkcionált. Ebben az időben a kastélyt körülvevő hatalmas ősparkban pezsgő közösségi élet folyt. A szabadtéri színpadon ünnepségeket, bálokat szerveztek, a fiatal anyukák pedig az árnyas fák alatt sétáltatták gyermekeiket. Hosszas átépítési munkálatokat követően jelenleg időspanzió működik az ódon falak között.

A reneszánsz kastélyt 12,81 ha területű történelmi park, veszi körül, amelyet a helyiek Fácánkertnek hívnak. A parkot 1982-ben IV.  okozatú védettséget élvező területté nyilvánították. A terület a ŠOPSR-CHKO Dunajské luhy (Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet) igazgatása alatt áll. Az 1970-es és 1980-as években nyitott színpadot építettek a parkban, amely a különféle ünnepségek és kulturális események kedvelt helyszíne volt, a százéves platánokkal tarkított park pedig a kisgyermekes és babakocsis anyukák kedvelt helye volt a 90-es évek első feléig. A történelmi parkban 2006-ban végzett dendrológiai felmérés több mint 3000 fát dokumentált. A megfigyelt területen a leggyakrabban előforduló faj a karcsú kőris (Fraxinus excelsior) volt 703 és a mezei juhar voltak (Acer campestre) 610 darabbal. További képviselt fajok: fehér nyár (398), tejes juhar (211), mezei szil (186). A park területén végzett dendrológiai felmérés 32 fafaj előfordulását dokumentálta.

Képekhez:

A nagyszarvai kastély ábrázolása a 19. század közepéről Ipolyi Arnold: Csallóközi uti-képek című munkájában található. Vyobrazenie Rohovčianskeho kaštieľa z polovice 19. storočia z diela Arnolda Ipolyiho: Csallóközi uti-képek.

Belső udvar  - Vnútorný dvor

Kastély 2008 : A kép a felújítási munkálatok alatt készült. A homlokzaton a timpanonnal zárt középrizalit és az Illésházyak címere látható. Snímka bola urobená počas rekonštrukčných prác. Na fasáde je vidieť centrálny rizal s tympanónom a erbom Illésházyovcov.

Kis kastély: A régi képeslapon a Kis kastélynak vagy pavilonnak nevezett épületet, mely a kastély mellett állt. Na starej pohľadnici budova nazývaná Malý kaštieľ alebo pavilón, ktorá stála vedľa kaštieľa.

Kastély az átépítés előtt: Felújítás előtti állapotok. A képen a nyugati homlokzat toszkán oszlopokon nyugvó, bábos korláttal határolt erkélye. Kaštieľ pred obnovou. Na snímke balkón západného priečelia spočívajúci na toskánskych stĺpoch a ohraničený bábkovým zábradlím.

Régi képeslap: Jézus előtt térdeplő Batthyány gyerekek. A kép a II. világháborút követően a kastély kápolnájából először a nagyszarvai templomba, majd Bacsfára a került, ahonnan eltűnt. A rossz nyelvek szerint azért költöztették Bacsfára, hogy a szarvaiaknak templomukba lépve ne kelljen a grófi család előtt térdet hajtaniuk. A képnek létezik egy fekvő párja, mely Bécsben található. Deti z rodiny Batthyány klaňajúce pred Ježišom. Po skončení druhej svetovej vojny bola maľba premiestnená z kaštieľa najprv do miestneho kostola a následne do kostola v Báči, kde ale zmizol. Podľa zlých jazykov premiestnenie z Rohovie do Báču bolo potrebné preto, aby Rohovčania pri vstupe do ich kostola nemuseli pokľaknúť pred grófskou rodinou. Existuje na šírku orientovaný pár strateného obrazu, ktorý sa nachádza vo Viedni.